Wass Albert:
„ Agyalágyultak álma az igazság?

Bizonyos irányból egyre gyakrabban halljuk manapság, hogy mindössze azoknak van joguk fellépni és megszólalni az erdélyi magyarság jövendőjének védelmében, akik ,, ismerik az amerikai rendszert, és abba megfelelő módon beilleszkedtek ”. Ezzel szemben viszont mindazok, akik nem csupán korszerű emberi jogokról, hanem az igazságról mernek beszélni, azok „ politikai analfabéták és agyalágyultak, akik neandervölgyi módszereikkel csak ártanak a magyarság ügyének ”. Legutóbb írásban is közölték a világgal ezek a „ korszerűen beilleszkedettek ”, hogy mélyen elítélik Zolcsák István és Wass Albert „ neandervölgyi akcióját”, ami abból állt, hogy az erdélyi magyarság egyre tűrhetetlenebbé váló helyzetére felhívjtuk az Egyesült Államok kormányán kívül többek között Magyarország és a Szovjetunió kormányainak a figyelmét is.
Nos, lássuk csak, miben rejlik ezen lépésünknek „ neandervölgyi” , vagyis szörnyűségesen elavult lényege?
Erdélyt a nagyhatalmak (Anglia, Franciaország, az USA és a Szovjetunió) ítélték oda Romániának. Ők voltak azok, akik a békeszerződést Magyarországra ráerőszakolták, tehát annak betartásáért is őket terheli a felelősség. A kisebbségbe kényszerített erdélyi magyarság politikai, kulturális, gazdasági és emberi jogait ennek a szerződésnek a kisebbségvédelmi intézkedései szabályozták, mely intézkedések betartásáért Románia felelősséget vállalt a szerződés aláírásával. a Második világháború után a Szovjetunió azzal a feltétellel adta vissza Észak- Erdélyt Romániának, hogy az erdélyi magyar néptömb részére teljes adminisztratív és kulturális önkormányzatot biztosítanak.
Az igazság az, hogy Románia mind a mai napig nem tett eleget sem a békeszerződésekben foglalt kisebbségvédelmi rendelkezéseknek, sem a második világháború után tett ígéreteinek. Nemzetközi szerződések viszont, akár csak egyéb szerződések, csak addíg érvényesek, míg azokat mindkét szerződő fél betartja. Ha valamelyik fél megszeg egy szerződést, és azt többszöri felszólítás ellenére se hajlandó jóvá tenni, a szerződés elméletileg érvénytelenné vált, és erről a szerződő feleket, valamint a szerződés garantálóit értesíteni szükséges. Ez volt tehát az oka annak, hogy ugyanazt a memorandumot, amit átadtunk az Egyesült Államok kormányának, megküldtük a Szovjetuniónak is.
Tudva levő az is, hogy nezetközi fórumok előtt, elsősorban tehát az Egyesült Nemzeteknél egy népi kisebbség panaszát elsősorban az a tagállam van hivatva képviselni, melynek népéhez nyelvileg és vérségileg a kérdéses kisebbség tartozik. Tehát az erdélyi magyarság szószólója nemzetközi síkon a magyar anyaország kell legyen elsősorban, függetlenül attól, hogy miféle gazdasági vagy politikai rendszert képvisel ebben az országban a mai kormány. Annál is inkább mivel ebben a jelenlegi megosztott világban Magyarország és Románia látszólag ugyanabba az érdekcsoportba tartoznak. Szükséges volt tehát, hogy külön memorandum formájában forduljunk úgy a mai magyar kormányhoz, mint magához a magyar néphez, az erdélyi magyarság megmentése céljából.
A mi számunkra mindez világosnak és logikusnak tűnik, és semmi egyéb célt nem szolgál, mint az igazság megvilágítását, meghirdetését és védelmét. Amennyiben ez az új fiatalok számára az agyalágyulás jele, akkor bizony joggal aggódhatunk a jövendőért.
Az igazság az, hogy Románia megszegte a békeszerződést, újabban helsiki egyezményt is, és saját alkotmányát, abból a célból, hogy a lehető legrövidebb idő alatt eltüntesse az erdélyi magyar néptömböt, minden lehető eszközzel. Ezek az eszközök durvaságban és kegyetlenségben páratlanul állnak ma a világon. Tehát az igazság az, hogyha hamarosan nem történik valami, a románoknak sikerül véghez vinniük a civilizált emberség szeme láttára a világ legnagyobb méretű népírtását.
Az erdélyi magyarság megmentését csak két féle képpen lehet
elképzelni:
1. Románia teljesíti a kisebbségekkel szemben magára vállalt kötelezettségeit, és megadja erdély magyarjainak a teljes adminisztrációs és kulturális önkormányzatot.
2. Erdélyt valamilyen módon és formában kimentik a román sovinizmus halálos szorításából.
Bármilyen megoldás jobb, mint a mostani helyzet.
Harmadik megoldás nincs, ez az igazság. És az igazságot hangoztatni, hirdetni és világgá kürtölni nem csupán szabad, de kötelesség!
Látni lehet ma már, hogy az „ emberi jogok” vonala nem egyéb, mint olcsó propaganda, minden gyakorlati érték nélkül. Amerikai állampolgárságunkra és az amerikai politikai rendszerre épített lehetőségeinket mi is igyekeztünk kihasználni minden adódó alaklommal, még jóval az „ emberi jogok” fiataljai előtt, és megtesszük ez után is. Megtanultuk azonban, hogy ez korántsem elég. Amerika népének és kormányának nem fáj különösebben az erdélyi magyarok kínja. Ez csak nekünk, magyar származású amerikai állampolgároknak fáj, és még köztünk sem mindenkinek. Az amerikai külpolitika mai gerinctelen irányvonala nem egyezik azzal, amit akár mint magyarok, akár mint amerikai állampolgárok helyesnek és kívánatosnak ítélünk, és ebben sok millió nem magyar származású polgártársunk is osztozik.
Meg kell azonban mondjuk nyíltan, hogy bennünket, akik már évtizedek óta amerika szabad földjén élünk, és az amerikai gondolkozásmódot megszoktuk és megértettük, érzékenyen érint az újonnan ideérkezett fiataloknak ama diktatórikus tendenciája, hogy utcai felvonulások, tüntetések alkalmával nem hajlandók megtűrni a lelkesen egybeverődött tömegben olyanokat, akik nem az általuk előírt frázisokat szajkózzák csupán, hanem saját meggyőződésüket, saját hazafias mondnivalójukat vallják meg a nyílvánosság előtt. Vagyis, ezek a szabadsággal csak most ismerkedő fiatalok, akik magukat az „ emberi jogok” kizárólagos bajnokainak igyekeznek kinevezni, nem ismerik el a szabad szó jogát, és úgy gondolkozásmódjuk, mint eljárásaik ellenkeznek az Egyesült Államok alkotmányával. Célszerű lenne tehát, ha a nagy világ nyilvánossága előtt olyanok képviselnék az emberi jogokat, akik ezeket a jogokat ismerik és tiszteletben tartják.
Mindezek ellenére mi, „ vén agyalágyultak” rendületlenül hiszünk abban, hogy Isten világában az igazságnak előbb – utóbb győzedelmeskednie kell. Hiszünk abban is, hogy emberséges jóindulattal találhatunk olyan megoldást, mely lehetővé teszi újra az erdélyi magyar és az erdélyi román lakosság békés együttélését és fejlődését.
Ez a megoldás azonban semmiképpen sem lehetséges egy soviniszta román diktatúra keretében!

( KÉPES MAGYAR VILÁGHÍRADÓ, USA, 1978.)”

Vissza az ,,Olvasnivaló" oldalra.